A vajdasági Temerin mellett található Csurogon (Curug) sírkövet állítottak a titói partizánosztagok által 1944-45-ben kivégzett ártatlan magyar áldozatok emlékére. Délvidéken ez az első síremlék, amelyet a magyar áldozatok emlékére állítottak. A márványlapra egyetlen mondat került: Akikért nem szólt a harang. A csurogi vesztőhely színhelyén jelenleg szeméttelep van. Az áldozatok tetemét annak idején sintérgödörbe dobálták, illetve a szeméttelepen szórták szanaszét. Az elmúlt években a kivégzettek hozzátartozói a szeméttelepen fakeresztet állítottak, amelyet a rákövetkező napokban ismeretlenek eltüntettek. A sírkövet, mely Teleki Júlia csurogi önkormányzati képviselő kezdeményezésére került a vesztőhelyre, halottak napján szentelik fel. Teleki Júlia évek óta állhatatosan küzd azért, hogy fény derüljön az 1944-ben és 1945-ben elkövetett gazságokra, s mentsék fel a magyarokat a kollektív bűnösség terhe alól. Az 1942-es "hideg napok" után két és fél évvel jött a titói partizánok megtorlása. Mindmáig nem tudni pontosan, hogy hány áldozata volt a bosszúhadjáratnak. Matuska Márton vajdasági történelemkutató szerint Délvidéken az elesettek száma elérheti a 40 ezret. Csurog és Temerin környékén közel háromezren vesztették életüket. Csurogon a falu magyar férfi lakosságát majdnem teljesen kiirtották, s aki megmaradt, azt a tiszaistvánfalvai (Backi Jarak) haláltáborba vitték. Ugyanez történt a magyar lakossággal a közelben fekvő Zsablyán (Zabalj) és Mozsoron (Mosorin). A titói partizánosztagok házról-házra járva szedték össze az embereket, megkínozták, majd nyilvánosan kivégezték őket. Az 1944-45-ös titói megtorlásról 1990-ig egy szót sem lehetett kiejteni Jugoszláviában. A hatvan évvel ezelőtt történt vérengzéseket csak az elmúlt években kezdték feltárni. /Első emlék a délvidéki vérengzések magyar áldozatainak. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 15./ A délvidéki vérengzésről több könyv látott napvilágot, például Matuska Márton: A megtorlás napjai /Forum Kiadó és a Magyar Szó közös kiadása, Újvidék, 1991/, Cseres Tibor: Vérbosszú Bácskában /Magvető, Budapest, 1991/, Teleki Júlia: Visszatekintés a múltba (Napló, Szabadka, 1996), Dr. Mészáros Sándor: Holttá nyilvánítva /Hatodik Síp, Budapest, 1995/, Szloboda János: Zentán történt '44-ben (Jugoszláviai Magyar Művelődési Társaság , Újvidék, 1997/, Matuska Márton: Temerini razzia /2001/
2002. október 24.
A vajdasági Temerin mellett található Csurogon ismeretlenek ledöntötték a titói partizánosztagok által 1944-45-ben kivégzett ártatlan magyar áldozatok emlékére állított sírkövet. Délvidéken ez volt az első síremlék, amelyet a magyar áldozatoknak emeltek. A sírkövet másfél héttel ezelőtt állították fel a csurogi szeméttelep egyik dombján, a vesztőhely színhelyén. A márványtömbre egyetlen mondat került: Akikért nem szólt a harang. Az újvidéki Magyar Szó szerint a sírkövet okt. 19-re virradóra ismeretlen tettesek ledöntötték. A helyi magyarság a vérengzés 50. évfordulója, 1994 óta minden évben fakereszteket állított az áldozatok emlékére, de ismeretlenek minden évben eltüntették a kereszteket. A nemrég felállított sírkövet nem vitték el, csak ledöntötték. A márványlapot halottak napján szentelték volna fel. A történtek ellenére megtartják a megemlékezést a ledöntött síremléknél. /Kidöntötték a magyar áldozatok sírkövét. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 24./
1998. október 4.
Temerinben júliusban, majd augusztusban és szeptemberben szerb fiatalok rendszeresen megvertek magyar fiatalokat. Ezeknek a leszámolásoknak kifejezetten nemzeti jellegük volt, hangsúlyozta Csorba Béla, temerini önkormányzati tanácsos, a VMDP /Vajdasági Magyar Demokrata Párt/ körzeti elnöke. Ezért a nyilvánossághoz fordultak, az emberjogi szervezethez és az ENSZ albizottságához. /Magyar Szó (Újvidék), okt. 4./
2003. június 10.
A gyergyóremetei Fráter György Általános Iskola 46 tagú gyermekkórusa Trucza Árpád zenetanár vezetésével Újvidékre utazott, hogy részt vegyen a Temerinben jún. 6-9-e között megrendezett Kárpát medencei Bárdos Lajos Zenei Fesztiválon. A többször díjazott gyergyóremetei kórus önálló műsora mellett a vendéglátó Kókai Imre Általános Iskola énekkarával közösen is fellépett a rendezvényen. /Remetei gyermekkórus a Bárdos Fesztiválon. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 10./
2004. április 10.
Életveszélyesen megfenyegették Csorba Bélát, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) alelnökét: a politikus ápr. 9-én, nagypénteken temerini háza kapujánál konyhakéssel átszúrt papírlapot talált, amelyen "Legyilkolunk benneteket" üzenet állt. Csorba emlékeztetett arra, hogy immár 15 éve alelnöke a VMDP-nek, zajlottak körülötte a politikai események, ő mindig el szokta mondani véleményét. – Az elmúlt hónapok, évek során elég sok magyarellenes kilengés volt, amelyek ellen szót emeltem – közölte Csorba. Csorba Béla védelmet kért a rendőrségtől, egyelőre azonban nem kapott választ. A történtek miatt Ágoston András, a VMDP elnöke levéllel fordul a belgrádi illetékesekhez és a magyar politikai élet vezetőihez. A szerb radikálisok győzelmét hozó szerbiai parlamenti választások óta megszaporodtak a Vajdaságban a kisebbségellenes kilengések. /Életveszélyesen megfenyegették a VMDP alelnökét. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 10./
2004. augusztus 3.
A hét végén ismét magyarokat vertek meg a Vajdaságban. Kasza József, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke nehezményezte, hogy még nem jöttek létre a Vojiszlav Kostunica szerb miniszterelnök által július közepén megígért szakbizottságok a vajdasági magyarellenes atrocitások körülményeinek kivizsgálására. Most ismét magyar fiatalokat vert meg egy szerb banda Szabadkán, Temerinben pedig ismeretlen tettesek benzinespalackokkal felgyújtottak egy magyar tulajdonban lévő üzlethelyiséget. Kasza József Kucsera Géza szabadkai polgármester társaságában felkereste a város rendőrfőnökét, a találkozó után kijelentette: kedvező jeleket, jóindulatot lát arra, hogy az esetet felderítsék. A VMSZ elnöke felszólította a lakosságot, hogy nem szabad félni, nem szabad elhallgatni ezeket az ügyeket, nyilvánosságra kell hozni minden részletet. Az újabb magyarellenes atrocitásokról a Magyar Szó számolt be aug. 2-i számában. Véres születésnap Szabadkán című cikke szerint egy helyi étteremben tartott zártkörű magyar születésnapi ünnepség résztvevőire 20–30 fős szerb banda tört rá, és sörösüvegekkel bántalmazta a szórakozó fiatalokat. Négy-öt magyar gyereket szállítottak kórházba, az egyikük arcát a felismerhetetlenségig összerugdosták. /Kasza: ne féljünk. = Krónika (Kolozsvár), aug. 3./
2004. szeptember 10.
Vojiszlav Kostunica szerb miniszterelnök kormánya tagjainak kíséretében szept. 8-án látogatást tett Temerinben, Szabadkán és Újvidéken, hogy személyesen tájékozódjon a magyarokat érintő, a közelmúltban történt incidensekről. Kostunica arra figyelmeztetett, hogy a vajdasági magyarok elleni incidensek nemzetközi színtérre vitele Szerbia-Montenegró belügyeibe való beavatkozás jellegét viseli. Kostunica találkozott a Magyar Nemzeti Tanács képviselőivel, egyházi és rendőrségi vezetőkkel. Megbeszélései után hangsúlyozta, hogy a magyarok elleni kilengések egyedi esetek, s nem lehet jelenségről beszélni. Kostunica elismerte, hogy történtek a Vajdaságban incidensek, de ezek sajátos, újfajta bűntények. /Kostunica szerint nem kell internacionalizálni a magyarellenes kilengéseket. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 10./
2004. október 6.
Részeredmények szerint a Demokrata Párt (DS) nyerte a vajdasági parlamenti választást, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) tíz képviselői helyet szerzett a vajdasági parlamentben, míg a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) egyet. Intő jel, hogy a szerbiai helyhatósági választáson Újvidéken kívül számos más vajdasági magyarlakta városban, így Temerinben, Kikindán, Verbászon, Kúlán és Szenttamáson győzött a Seselj-párt jelöltje. A VMSZ-nek eddig hét polgármestere volt, s a választás után marad négy: Szabadkán, Zentán, Topolyán és Kishegyesen. Kasza József szerint pártja, a VMSZ "szolid és elfogadható" eredményt ért el. Ágoston András, a VMDP elnöke szerint viszont a VMSZ nagyon rosszul szerepelt. /A DS győzött a vajdasági parlamenti választásokon, a VMSZ "szolid és elfogadható" eredményt ért el. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), okt. 6./
2005. május 26.
Megdöbbentő hírek: román tinédzserek bandákba verődve megvernek magyar tizenéveseket. Hogy miért? Mert Székelyföldön pár évtizede néhány százalék híján még színmagyar városukban magyarul, azaz anyanyelvükön beszélnek. Értetlenül fogadta mindenki a vajdasági magyarverések szörnyűségeit. És ha magyarok megvertek némely szerb fiatalt, akkor öt temerini magyar verekedőt együttvéve 61 évi börtönbüntetéssel sújtottak, amíg más esetekben a szerb elkövetőknek haja szála sem görbült. A budapesti és általában a magyarhoni verekedéses garázdaságokat, mint például a mostani cigány-cigány ,,kardvívásokat” ugyancsak távolinak tartották, írta Sylvester Lajos, „amelyek némelyeknek ismételten alkalmat szolgáltatnak arra, hogy magyargyűlölő indulataiknak szocialista párttársaikkal együtt szabad teret engedjenek.” Közben erdélyi hídfőállásaikat is építgetik bizonyos lapok, bértollnokok, megélhetési politikusok révén. Derült égből villámcsapásként jött a sepsiszentgyörgyi magyarverősdi, ennek bandajellege, primitív agresszivitása. A bandák ellen a hatóságoknak kell határozottan fellépniük. /Sylvester Lajos: Háromszéki magyarverősdi. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 26./
2005. június 15.
Szabadon engedték azt a két szerb fiatalembert, akiket azért tartottak őrizetben, mert magyar fiatalokra támadtak Temerinben. A helyi rendőrség – most először – hivatalosan is elismerte: a szerbek azért bántalmazták a magyar fiatalokat, mert anyanyelvükön beszéltek. Azt, hogy a tárgyalás mikor folytatódik, egyelőre nem lehet tudni, közölte Csorba Béla, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt alelnöke, aki Ágoston András pártelnökkel a helyi rendőrfőnöknél tájékozódott. A magyar politikusok elképesztőnek tartják, hogy a verekedést kiprovokáló egyik szerb férfi ellen eddig 14 bűnvádi följelentést tettek, ám csak egyetlen egyszer ítélték el, most pedig a szabálysértési bíró az eljárás befejezése előtt társával együtt szabadon engedte őket. A VMDP álláspontja az, hogy a magyarveréseket a vajdasági magyar pártok nem tudják megakadályozni. Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnök eközben felkérte a külügyminisztert, hogy hivatalosan tájékozódjon szerb partnerénél a temerini incidensről. Közben Szabadkán újabb nemzetgyűlölő falfirkák jelentek meg: ezúttal horvátokat gyalázó feliratot festett valaki egy iskola falára. /Vajdaság: szabadlábon a magyarok támadói. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 15./
2005. június 21.
A Kárpát-medencében lassan mindennapossá válnak a magyarverések. E jelenség mintegy előrevetíti a magyarságnak szánt sorsot. Szlovákiában milliónál több lelket embertelenül kitoloncoltak nemzeti alapon a Benes-dekrétummal. Eme kegyetlenséget még ma is helyesnek tekinti Szlovákia, az Európai Unió szó nélkül hagyja mindezt. Szerbiában naponta verik a magyarokat. Temerinben viszont a visszaütni merő magyarokat emberéletnyi börtönbüntetésre ítélték, a kettős mérce iskolapéldáját valósítva meg. Az erdélyi magyar politizálás érthetetlenebb. Székelyföld kizsákmányolása az itt élő fiatalokat kivándorlásra kényszeríti. A területi autonómia kérdése érdemben fel sem tevődött, máris elhallgatni, lezárni szeretnék. Ahányszor igazságot szeretnének, megmutatni a sebeket (pl. Trianont), meghurcolás következik. /Zsigmond László, Sepsiszentgyörgy: Elcsépelt magyarverések. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jún. 21./
2005. július 7.
A fasiszta Tiso-rendszer egyenruháiba bújt semmirekellők a legnagyobb magyar többségű felvidéki város, utcáin randalírozhattak, s magyarellenes jelszavakat üvöltözve jöhettek-mehettek közterületeken. ,,Mi vagyunk itthon, ti jövevények vagytok! Ez a mi hazánk, nem a bitang magyaroké!” – ordították. A rendőrség csak akkor avatkozott közbe, amikor félszáznyi magyar fiatal szembe mert szegülni a fasiszta tüntetőkkel. A forgatókönyv ismerős, a Kárpát-medencében, az utódállamok területén már sokszor kipróbálták: 1990-ben Szatmárnémetiben és Marosvásárhelyen, mostanság a délvidéki Újvidéken, Szabadkán, Temerinben, Zentán. Szlovákiában Meciar magyargyűlölete és Gasparovic államelnök elfogultsága meghozta a ,,gyümölcseit”. A Révkomáromban randalírozó szlovák fiatalok ugyanúgy kiabáltak, mint hónapokkal előbb a sepsiszentgyörgyi vendégdiákok: ,,Ne magyarosítsatok el minket!” A forgatókönyveket ugyanazon a boszorkánykonyhán főzik ki, amit úgy hívnak: ,,trianoni szindróma”. Ezért volt, hogy az összeverődött komáromi magyar fiatalok a ,,Vesszen Trianon!” jelszóval szegültek szembe az újfasisztákkal, de a verést és letartóztatást ők kapták – a ,,demokratikus” Szlovákia rendőrségétől. Nem is első esetben. Ahogyan Vajdaságban soha nem fogják el a magyarbántalmazások tetteseit, Szlovákiában sem néznek szembe a fiaik által elkövetett atrocitásokkal. Így megy ez a Kárpát-medencében, s ki tudná megmondani, mikor lesz vége?! – írta Magyari Lajos. Szlovákia és Magyarország egyaránt európai uniós tagországok, a megbékélésnek már régen végbe kellett volna mennie. A magyar külügy néma marad a Révkomáromban történtekkel kapcsolatban. /Magyari Lajos: Révkomárom és Sepsiszentgyörgy. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 7./
2005. október 20.
A szerbiai legfelsőbb bíróság megerősítette az ítéletet azon öt temerini magyar fiatal ellen, akik tavaly összevertek és megaláztak egy szerb férfit. A 37 éves áldozat életveszélyes sérüléseket szenvedett, többször megműtötték. Az újvidéki kerületi bíróság elsőfokú ítéletében gyilkossági kísérletnek minősítette a bűncselekményt és súlyos, tíztől tizenöt évig terjedő börtönbüntetésre ítélte a tetteseket. A vajdasági magyar közvéleményben hatalmas felháborodást váltott ki a példátlanul szigorú elsőfokú ítélet. Délvidéki magyar pártok és közéleti személyiségek elfogultsággal vádolták a bíróságot, mondván: háborús bűnösök ellen is enyhébb ítéletet hoznak. /Megerősített ítélet. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 20./
2005. november 1.
Vajdaságban több településen megemlékeztek a hét végén a titói katonai hatalom által 1944-45-ben elkövetett tömegmészárlások magyar áldozatairól. Újvidéken, a Futaki úti temetőben elhelyezett Turul emlékműnél emlékeztek az 1944-es megtorlások áldozataira vajdasági magyar pártok képviselőinek jelenlétébe. A második világháború egyik legkegyetlenebb mészárlásának színhelyén, a Temerin melletti Csurogon az idén is a település szeméttelepén található vesztőhelyen volt a megemlékezés. A vasárnapi gyászrendezvény főszervezője, Teleki Júlia közölte az MTI-vel, hogy az idén már harmadszor fordult azzal a kéréssel a helyi hatóságokhoz, hogy engedélyezzék az emléktábla felállítását az áldozatoknak, s kifejezték hajlandóságukat arra is, hogy meg is veszik a dögtemető felett lévő „senki földjét”, de nem kaptak rá választ. /A Vajdaságban megemlékeztek az 1944-45-ös vérengzések áldozatairól. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 1./
2006. március 1.
A Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) tiltakozott amiatt, hogy a szerbiai igazságszolgáltatás etnikai alapon kettős mércét alkalmaz, amikor magyar és szerb nemzetiségű bűnelkövetők felett ítélkezik. Tavaly júniusban Temerinben öt magyar fiatalember súlyosan és kegyetlenül bántalmazott egy szerb férfit, amiért a vádlottak összesen 61 év börtönbüntetést kaptak. A másik eset 2004 szeptemberében történt: Újvidéken hat szerb nemzetiségű fiatalember elrabolt egy magyar fiatalembert, akit súlyosan és kegyetlenül bántalmaztak, vasrúddal vertek. Az áldozatot a Duna-partjára hurcolták, meztelenre vetkőztették, levizelték, a Dunába kényszerítették, egy csónakból fojtogatták. A vérző, mezítelen fiatalembert ezután magára hagyták. Az újvidéki bíróság pénteken zsarolás, emberrablás és engedély nélküli fegyvertartás bűncselekménye miatt első fokon összesen 14 év börtönre ítélte a szerb nemzetiségű bűnelkövetőket. A magyar fiatalok letartóztatás alatt voltak gyakorlatilag a bűntény elkövetése óta egészen addig, amíg a jogerős ítélet után a börtönbe vonultak, míg az újvidéki szerb fiatalok szabadlábon védekeztek, és az első fokú, „kirívóan enyhe ítélet csak most született meg”. /Etnikai alapú kettős mérce a szerb igazságügyben. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 1./
2006. július 18.
Megrendezték az első délvidéki nemzeti tábort Palicson, ahová az Egyesült Magyar Ifjúság hívta a fiatalokat. Palicson, a Szabadka melletti fürdővároskában történt talán a legtöbb magyarellenes támadás, itt ugyanis nagyon sok idegen szerb bevándorló telepedett le a délszláv háború után. Az aracsi pusztatemplom, a tatárjárás előtt épült bencés kolostor maradványa mára Délvidék szimbóluma lett. A topolyai Sarlós Boldogasszony templom Délvidék legnagyobb katolikus temploma, Törökbecse temetőjében pedig áll az 1848–49-es forradalomra emlékeztető Hungária-szobor. Az Egyesült Magyar Ifjúság rendezvényén kizárólag Délvidékről esett szó, a Vajdaságról nem. A Vajdaság kifejezés a terület szerb közigazgatási nevének (Vojvodina) magyar visszafordítása. Sajnálatos, hogy a délvidéki négy magyar párt közül három – kivétel a Magyar Polgári Szövetség – vajdaságinak nevezi magát. A táborban, melynek védnöke Becsey Zsolt fideszes európai parlamenti képviselő volt, az előadók között volt Wittner Mária halálraítélt szabadságharcos, parlamenti képviselő, aki ötvenhatos élményeiről és a megtorlásról mesélt. A fiatalok a rovásírással is megismerkedhettek Friedrich Klára és a Demokrata munkatársa, Szakács Gábor irányításával. Matuska Márton újvidéki író, újságíró és egy fiatal történész, Forró Lajos előadást tartott az 1944–45-ös délvidéki vérengzésekről, melyekben negyven-ötvenezer magyart mészároltak le a szerb partizánok. Matuska Márton leszögezte, a szerbekkel ellentétben a délvidéki magyarság számára 1941 húsvétja volt a felszabadulás, 1944-et pedig újbóli megszállásként élték meg. Dr. Gaudi-Nagy Tamás ügyvéd, európai jogi szaktudós, a Nemzeti Jogvédő Alapítvány kuratóriumának tagja és újvidéki kollégája, dr. Bozóki Antal a magyarság jogvédelmének lehetőségeit vitatták meg. Szó esett a magyar élet legalapvetőbb kérdéséről, a népesedési helyzetről, Vincze Gábor történész pedig a történelem egyik ismeretlen epizódjáról, a ma is Magyarországhoz tartozó Deszken helyi szerb partizánok által elkövetett gyilkosságokról emlékezett. Az Egyesült Magyar Ifjúság is bemutatkozott a táborlakóknak. Maurer Oszkár elnök, Strahl Zoltán alelnök és a testvérszervezet Erdélyi Magyar Ifjak elnöke, Soós Sándor beszámoltak tevékenységükről és hitvallásukról. Andrási Attila, a Magyar Kanizsai Udvari Kamaraszínház vezetője, a Délvidéki Magyarok Közösségének elnöke és Rácz-Szabó László, a Magyar Polgári Szövetség elnöke kemény szavakkal ostorozták a legnagyobb délvidéki magyar pártot, a Vajdasági Magyar Szövetséget. A hallgatóság megismerhette annak a temerini verekedés részleteit, melynek következményeként öt magyar fiatalt összesen hatvanegy év fegyházzal sújtott a szerb bíróság. Két évvel ezelőtt egy részeg szerb férfi öt magyar fiatallal is összetűzésbe került, s ezek alaposan helybenhagyták. A fiatalokat gyilkossági kísérlettel vádolták, noha nem is mind ismerték egymást előtte, s az eljárás során számos törvénytelenség történt, az anyanyelvű beszélők megtiltásától kezdve bizonyítékok meghamisításáig. A magyar fiúk végül súlyosabb büntetéseket kaptak, mint a Hágában tömeggyilkosságokért elítélt szerb háborús bűnösök némelyike. A példátlan ítéletet a semmítőszék is helybenhagyta. A szerb jogrendre jellemző, hogy a temerini fiatalokat elítélő bíró azóta maga is börtönbe került korrupció miatt, de rács mögött van az a szerb férfi is, akit a magyar fiatalok megvertek. Őt fegyveres rablásért ítélték el. Borbély Zsolt Attila, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács állandó bizottságának jegyzője az erdélyi és a délvidéki autonómiatörekvéseket hasonlította össze, megemlítve, hogy Felvidéken a Magyar Koalíció Pártja még csak föl sem vetette az önrendelkezést. Fellépett a székelyföldi TransylMania, ők először játszottak Délvidéken. /I. Gy.: Nemzeti tábor Palicson. Éledő Délvidék. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), júl. 18./
2007. július 11.
Közel ezer magyar fiatal látogatója volt az Egyesült Magyar Ifjúság délvidéki nemzeti táborának, amelyre a Tisza-parti Adán került sor június 29. és július 1. között. Horváth Csaba hadtörténész a Magyar Királyi Honvédség 1941 és 1944 közti délvidéki hadműveleteiről beszélt, Vincze Gábor a Délvidék etnikai viszonyainak XVI. és XVIII. század közti átrendeződéséről, Teleki Júlia pedig az 1944–45-ös magyarellenes délvidéki népirtás áldozatainak rehabilitációjáért vívott küzdelméről. A mintegy negyven-ötvenezer legyilkolt magyart jeltelen tömegsírokba dobálták be, amelyeken később gyárakat, sőt szeméttelepeket hoztak létre. Olyan eset is előfordult, hogy az emberi maradványokat sebtében exhumálták és megsemmisítették, hogy még bizonyíték se legyen. Mint mondta, az ártatlanul meggyilkoltak emlékét megörökítő alkotásokat ma is rendszeresen leverik, megsemmisítik a szerbek. A magyarellenes erőszak budapesti példáit dr. Gaudi-Nagy Tamás, a Nemzeti Jogvédő Alapítvány kuratóriumi ügyvezetője elemezte. A délvidéki magyarellenesség egyik legkirívóbb példája, a koncepciós perben összesen hatvanegy év fegyházra ítélt temerini fiúk esete. Erről az ügyről a témában dokumentumfilmet forgató M. Szabó Imre, a fiúkkal történteket nyomon követő és dokumentáló Horváth Ádám, illetve az egyik rabságban sínylődő fiatal édesapja, Horváth Tibor beszélt. A Magyarkanizsai Udvari Kamaraszínház A világ és a vége című darabja, a Wass Albert két kisregényéből, az Adjátok vissza a hegyeimet!, illetve a Jönnek című művekből készült dráma nagy sikert aratott. /Ágoston Balázs: Az Egyesült Magyar Ifjúság nemzeti táboráról. Együtt Délvidéken. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), júl. 11./
2007. október 3.
Szeptember 24-én az EBESZ varsói értekezletén csupán a Magyarok Világszövetsége elnökségének tagja, a délvidéki Rácz Szabó László beszélt a benesi dekrétumok csúfos megerősítéséről, ami ellen az MVSZ az egész magyar nép nevében tiltakozik. A budapesti kormány jelenlévő képviselője semmit sem szólt, annak ellenére, hogy az ülés egy órával a tervezettnél korábban zárult, hozzászólások hiányában. Szlovákia képviselője hosszasan részletezte a nemzeti kisebbségek helyzetének példás rendezését. Rácz Szabó László kijelentette, hogy a magyarság helyzete a Vajdaságban egyre rosszabb, a magyarokat ott másodrangú polgárként kezelik. Figyelmeztetett arra, hogy a szerb bíróság rasszista módon viszonyul a magyarokhoz. Példának hozta fel a temerini fiúk esetét, akiket bizonyítékok, tanúk, meghamisított laboratóriumi eredmények alapján 10–15 év börtönbüntetésre ítélt egy olyan bíró Újvidéken, akit azóta hatalmi pozíciójának kihasználása és viselkedése miatt büntetőjogi eljárás alá vontak. Rácz Szabó László beszélt arról is, hogy tovább rontja a magyarok helyzetét a szerbek erőszakos betelepítése a magyarlakta területekre. A telepesek munkát, házat, pénzt kapnak. /A magyar kormány hallgat a Benes-dekrétumokról. Az EBESZ-konferencián az MVSZ beszélt a magyarság megaláztatásairól. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), okt. 3./
2007. november 9.
A vajdasági magyar kisebbség sérelmére elkövetett incidensekről tájékoztatott az újvidéki rendőrség. Az eset október 28-án történt Temerinben. Tíz fiatal egy buszmegállóban sértegetett és tettleg bántalmazott nemzeti hovatartozása miatt egy 18 és egy 19 éves magyar fiatalembert. Ugyanez a csoport az Újvidékre tartó autóbuszban fizikailag bántalmazott két másik magyar fiatalt, egyikük 18, a másik 21 éves volt. A rendőrség fényt derített néhány elkövető kilétére, a többieket pedig még keresi. /Magyarellenes incidensek Újvidéken. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 9./
2008. május 19.
Május 18-án zsúfolásig megtöltötték a hívek Pécskán a római katolikus templomot, hogy együtt ünnepeljék a templombúcsút. Az ünnepi misét a tavaly pappá szentelt, pécskai születésű Kocsik Zoltán celebrálta. A búcsúban fellépett a dombegyházi Május Néptánccsoport, a Kisperegi Asszonykórus, a Pécskai Diákklub népi zenekara, valamint a helybéli Búzavirág. A templombúcsú az előző napon elkezdődött a templom melletti téren felállított színpadnál, ahol több együttes, köztük a délvidéki Temerinből érkezett 3+2 (Bugyi Zoltán és Burai Károly zenekara) szórakoztatta. /Irházi János: Templombúcsú Pécskán. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 19./
2008. június 17.
Újabb magyarverés történt a délvidéki Temerin városában. Június 14-én éjjel minden ok nélkül rajtaütésszerűen megtámadták és súlyosan bántalmazták az utcán békésen közlekedő K. Roland (19 éves) és K. Viktor (18 éves) magyar fiatalokat – olvasható a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) közleményében. Előbbit sörösüveggel leütötték és megrugdosták, olyannyira, hogy az újvidéki kórházban sürgős műtéti beavatkozásra volt szükség szeme világa megmentésének érdekében. Az incidenst követően a tettesek elegáns terepjárójukba vágták magukat, és elmenekültek a helyszínről. Ágoston András, a VMDP elnöke és Csorba Béla, a VMDP körzeti szervezetének elnöke a helyi rendőrségen s tájékozódott az ügyben. Az illetékesek megerősítették a fentieket. Az eset nyugtalanítja a közvéleményt, mert most kezdődött meg a szabálysértési eljárás egy korábbi magyarverés ügyében. Körülbelül egy hónappal ezelőtt egy nagyobb csoport szerbül beszélő rendbontó kötött bele és vert össze brutálisan két békésen közlekedő magyar fiatalt. Ezek az esetek azt jelzik, hogy a kisebbségellenes támadások környezetünkben nem szűntek meg – áll a nyilatkozatban. (vajdasagma.info) /Újabb magyarverés a Délvidéken. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 17./
2008. augusztus 8.
Körülbelül 800 magyarországi és romániai magyar fiatal vett részt augusztus 6-án a negyedik EMI-tábor megnyitóján. A tábort a Gyergyószentmiklós közelében fekvő Hétvirág panzió területén szervezik. A megnyitó ünnepségen beszédet mondott Mezei János gyergyószentmiklósi polgármester, Bagoly Zsolt, az Erdélyi Magyar Ifjak alelnöke, Strahl Zoltán, az Egyesült Magyar Ifjúság elnöke, Nagy Endre unitárius lelkész és Csergő Tibor, a gyergyószentmiklósi Tarisznyás Márton Múzeum igazgatója. Az első napi programban szerepel többek között A transzszilvanizmus tájszemlélete Wass Albert epikájában című előadás, a Lehull nevedről az ékezet – emigráns magyar élet az óceánon túl előadás, az Erdély, a hét autonómia országa, valamint Az autonómiáért való küzdelem a román parlamentben előadás. A szervezők szerint a tábor célja az, hogy "egyesítse azokat a magyar fiatalokat, akiknek egészséges nemzeti öntudatuk van". A tábor meghívottjai között van Tőkés László református püspök, Asztalos Lajos író, Bakk Miklós politológus, Toró T. Tibor képviselő, Sógor Csaba parlamenti képviselő, Patrubány Miklós MVSZ-elnök. A tábor szervezői, az EMI és az Egyesült Magyar Ifjúság, naponta ezer személy részvételére számítanak. /Mintegy 800 magyar fiatal az EMI-táborban. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 8./ A délvidéki helyzetről, a népesedésről, a ’89 előtti magyar ellenzékiségről, a székelyek eredetéről, valamint Erdély európai értékeiről esett szó a negyedik EMI-táborban augusztus 7-én. Vincze Gábor történész és Tóth Károly Antal irodalmár, az Ellenpontok című nagyváradi szamizdat egyik szerkesztője idézte fel az akkori időket. Csép Sándor, az Áldás, népesség mozgalom elindítója népesedési helyzetről szólt, rámutatva, a 24. óra utolsó perceiben vagyunk. Megállapította: a politikumban nincs elképzelés a folyamat megállítására, s ha így megy tovább, 2200-ban eltemetik az utolsó magyart. A szakember a defetista, pesszimista hozzáállás ellen emelte fel szavát, bizalmának adva hangot a civil szervezetekben, melyek végzik a felvilágosító munkát addig, míg egy olyan politikus meg nem jelenik a színen, aki a megfelelő jogszabályok megalkotására felhívja a figyelmet, s így államilag ösztönzik majd a gyermekvállalást. A beszélgetésen részt vett Csíki Sándor, a Pro Familia Egyesület vezetője és Ábrám Noémi nagycsaládos, aki személyes élményeit osztotta meg a hallgatósággal. A délvidéki helyzetről tartott előadást Matuska Márton temerini újságíró, őt Grandpierre Attila követte, aki a székelység eredetéről beszélt, Csetri Elek akadémikus pedig Erdély európai értékeiről tartott előadást. A táborba várják Wittner Mária ’56-os szabadságharcost is. Augusztus 7-én délutánig napi 3500 látogatót tartottak számon a szervezők. /Népesedés, ellenzékiség (EMI-tábor). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 8./
2008. november 8.
Fenyegető soviniszta feliratok jelentek meg több temerini magyar család házán, kapuján. A leggyakoribb a „Halál a magyarokra” volt. A rendőrségnek jelentették az esetet. Hivatalos reagálás a legújabb magyarellenes akcióra még nem érkezett. Vajdaságban gyakoriak a gyűlölködő falfirkák. A mostani temerini eset mindössze néhány nappal azt követően történt, hogy Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke Borisz Tadics szerb államfőnél járt, és megbeszélésükön szó volt a szabadkai etnikai incidensekről is. Az utóbbi napokban, hetekben ugyanis több magyart ért támadás nemzeti hovatartozása miatt. Szabadkán is tárgyalások voltak a helyi rendőrségi vezetőkkel a közbiztonság e kérdéséről. Mind az államfőnél, mind helyi szinten megígérték, hogy hatékony intézkedéseket tesznek a fiatalok elleni esti támadások visszaszorítása érdekében. „Halál a magyarokra!”, „Nemzeti ellenállás” – ezeket a szavakat fújták ismeretlenek november 6-ra virradóra Nyitracsehi egyik autóbuszmegállójának falára. A nyitrai járásban fekvő falut többségében magyarok lakják. A „Národný odpor” rasszista, magyargyűlölő szervezet, mely évek óta tevékenykedik Nyitrán. Malina Hedvig állítólagos két támadója egyes tanúk szerint a szélsőséges szervezet tagja, szimpatizánsa. November 6-ra virradóra Nagycsehi és a közeli Nagycétény magyar helységnévtábláit is ugyanilyen kék festékkel mázolták be. A pozsonyi Új Szó információi szerint egy érsekújvári magyar iskola falára festették ismeretlenek éjjel a „Hunokat a gázkamrába, magyarokat a Dunába” feliratot. /„Halál a magyarokra” fenyegetés. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 8./
2008. december 17.
A lap munkatársa felidézte a Népújság egyik 2005-ben megjelent hírét. Vajdaságban több településen megemlékeztek a titói katonai hatalom által 1944-45-ben elkövetett tömegmészárlások magyar áldozatairól. Újvidéken, a Futaki úti temetőben elhelyezett Turul emlékműnél emlékeztek az 1944-es megtorlások áldozataira vajdasági magyar pártok képviselőinek jelenlétében. A második világháború egyik legkegyetlenebb mészárlásának színhelyén, a Temerin melletti Csurogon az idén is a település szeméttelepén található vesztőhelyen volt a megemlékezés. A gyászrendezvény főszervezője, Teleki Júlia már harmadszor fordult azzal a kéréssel a helyi hatóságokhoz, hogy engedélyezzék az emléktábla felállítását az áldozatoknak, de nem kapott rá választ. Teleki Júlia, a csurogi 1944–45-ös megtorlások kutatója, a megemlékezések szervezője Teleki Pál Érdemérmet kapott. Ezzel azok tevékenységét ismerik el, akik védelmezik a magyar örökséget, és követik Teleki Pál (1879-1941) egykori miniszterelnök szolidaritásvállalását, példamutató emberiességét. Teleki Júliával az újvidéki Magyar Szó december 8-i számában a napilap munkatársa készített interjút /Stanyó Tóth Gizella: Én mertem magyar lenni. A kollektív bűnössé nyilvánítottaknak a teljes rehabilitáció jelentené a megbékélést – Beszélgetés a Teleki Pál-díjas Teleki Júliával. / Ebben Teleki Júlia elmondta, családjából már ő van életben. Édesanyja és testvérei nem tudták megérni azt, hogy az ő küzdelmének legyen eredménye. Neki nem volt igazán gyermekkora, mert mindig nélkülöztek, egyik házból a másikba költöztek, amikor kiengedtek őket a koncentrációs táborból. Ők nem kaptak segítséget senkitől. Teleki Júlia tíz hónapos volt, mikor elvitték édesapját és kivégezték. Kutatni kezdte a Csurogon, Zsablyán és Mozsoron 1944–45-ben, a katonai közigazgatás idején történteket. A képviselőházban is megfenyegették, mikor megtudták, hogy ő csurogi. Egy illető rákiabált, hogy minden csurogit ki kellett volna végezni, hogy ne maradjon egy sem. Ilyen körülmények között kellett Teleki Júliának kiállnia a saját és a nemzeti közösség, valamint az emberi jogok megvédéséért. Sok fenyegetést kapott. 1944 őszén, mikor a magyarellenes atrocitások voltak, már nem volt háború ezen a vidéken. Idén tizenötödik alkalommal emlékeztek meg azon a méltatlan helyen, és még mindig nem tudták elérni azt, hogy méltó emléktáblát állítsanak fel az áldozatok emlékére. „Ott, azon a helyen, ahol apáink vére áztatta a földet, emlékparknak kellene állnia éppen azért, mert Csurogon nem, vagy alig élnek magyarok” – mondta Teleki Júlia. „Azok az ártatlan áldozatok a magyar nemzet áldozatai is. ” „A Teleki Pál Érdemérmen ez áll: Merjünk magyarnak lenni! Én mertem és merek magyarnak lenni. ” /Bölöni Domokos: Aki mer magyarnak lenni. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 17./
2009. április 4.
Az utóbbi napokban több magyarellenes incidens történt a Vajdaságban. Ismeretlenek festékkel öntötték le a bácskossuthfalvi (Stara Moravica) Kossuth-szobor talapzatát. Április 1-jén a temerini Kókai Imre Általános Iskola központi épületének falán jelent meg nemzeti gyűlöletet szító, Magyarországra a magyarokkal felirat. A magyar iskolán korábban is jelent már meg rosszindulatú felirat. Egeresi Sándor, a vajdasági képviselőház elnöke nyugtalanítónak tartja ezeket, és a korábban Temerinben, Zomborban és Újvidéken történt incidenseket. A politikus ezért jelentést kért az újvidéki rendőrségtől, amely megerősítette, hogy pár hete Temerinben etnikai indíttatásból támadtak meg egy magyar fiatalt. Ugyancsak a nemzeti gyűlölet szításának szándéka vezette azokat, akik az újvidéki katolikus temető kápolnájára a magyar és a horvát közösséget sértő, illetve fenyegető üzeneteket írtak. /Magyarellenes incidensek a Vajdaságban. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 4./
2009. október 9.
Kisebbségi kérdésekről, azon belül a módosított szlovák államnyelvtörvényről is vitáztak egymással az európai parlamenti képviselők október 8-án az EP brüsszeli plenáris ülésén. Schöpflin György fideszes képviselő szóvá tette: Szlovákiában az állami szerveknél dolgozók megkapták az utasítást, hogy kizárólag szlovákul szólalhatnak meg. Monika Benova szlovák szocialista képviselő ezzel szemben azt állította, hogy a módosított törvény semmilyen módon nem veszélyezteti a kisebbségi nyelvhasználatot. Sógor Csaba néppárti képviselő azt szorgalmazta, hogy kisebbségi gondok ügyében az Európai Parlament „ne csak a tűzoltást vállalja, hanem a tűz megelőzését is”. Szerinte olyan kisebbségi kerettörvényt kell elfogadnia az EP-nek, amely garantálja a kisebbségek jogait. Tőkés László romániai magyar néppárti képviselő szóvá tette, hogy immár öt esztendeje raboskodik a szerbiai Temerinben öt magyar fiatal, kocsmai verekedés következtében. Tíz-tizenöt évi büntetéssel sújtották őket, miközben mintegy háromszáz magyart vertek meg Szerbiában jogkövetkezmény nélkül – mondta. Kérte, hogy az Európai Parlament segítsen kiszabadítani a temerini bebörtönzötteket. Azt is javasolta, hogy tegyék az EU-csatlakozás feltételévé a diszkriminációmentes igazságszolgáltatás érvényesítését. /Kisebbségi kérdésekről az Európai Parlamentben. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 9./
2009. október 16.
Tőkés László európai képviselő az Európai Parlament október 7-i, brüsszeli plenáris ülésén a brutális módon megalázott és kegyetlenül hosszú börtönbüntetésre ítélt temerini magyar fiúk védelmében és kiszabadítása érdekében szólalt fel. Ezzel egy időben több magyar EP-képviselő – köztük Bauer Edith és Schöpflin György– a szélsőséges szlovákiai államnyelvtörvény ellen emelték fel a szavukat. Mindezekkel, illetve a közösségi magyar érdekvédelem szellemével éles ellentétben állott Tabajdi Csaba EP-képviselő, MSZP delegáció-vezetőjének felszólalása, melyben a szerb törvényhozás kisebbségvédelmi jogalkotását magasztalta, és Szerbia európai csatlakozását propagálta, állapította meg Tőkés László. Válaszképpen erre a bíráló megjegyzésre, Tabajdi Csaba önálló közleményben intézett támadást Tőkés László ellen. A kommunista típusú politikai diskurzus megosztó módszerét alkalmazva, a Vajdasági Magyarok Szövetségével és Gál Kingával, „a Fidesz meghatározó kisebbségpolitikusával” kísérelte meg szembeállítani Tőkés Lászlót. Tabajdi Csaba támadásával kapcsolatban Tőkés László leszögezte: nem bírálta a Nemzeti Tanácsokról szóló szerbiai törvényt, valójában, a szerbiai törvény túlzó méltatását bírált. Tabajdi szerint ugyanis eme törvény „mintaértékű egész Európában”. /Tőkés László, EP-képviselő: Tőkés László válasza Tabajdi Csabának. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 16./
